Arcueil

A kortárs montenegrói próza egyik legismertebb darabja de Sade márkinak állít emléket, mesterien ötvözve a különböző műfajú szövegeket. Az alaptörténetben a márki variálja valós és elképzelt libertinus szeánszait, mintha a koldusasszony megkorbácsolása egy általa rendezett színházi előadás lenne. A helyszín a márki arcueil-i háza: az ott történtek elbeszélésének linearitását törik meg az ugyanazokra az eseményekre vonatkozó korabeli újságcikkek, levelek, színikritikák. A vidéki szeánsz több szempontból történő leírását a szerző Bach fugáihoz hasonlóan variálja (a kötet végén szereplő lejátszási listán is Bachot javasol hallgatni a regény olvasása közben), de a valós (vagy valósnak vélt?) szövegekből épített mű teljes odafigyelést kíván az olvasótól, mert a múlt eseményeinek előhívása, hű felidézése az illúzió és a valóság határán táncoló szörnyeket ébreszthet föl.